Beszélnünk kell! – A szülő-gyerek leválásról – Kurucz Adrienn-nel

Kurucz Adrienn, a WMN szerzője és főszerkesztő-helyettese már friss anyaként sem értett egyet vele, amikor azzal riogatták: ha a kisbaba a hitvesi ágyban alszik, sosem fog leválni a szülőkről. Ami azt illeti, magával a leválás szóval sincs barátságban, ami valami olyasmit sugall számára, hogy végérvényesen el kéne engednie a gyerekét. „Ha egy ág letörik a fáról, ha „leválik”, elpusztul (…) És én is úgy érzem, hogy elpusztulnék az erős kapcsolat nélkül, ami a családomhoz köt” – mondja. Miközben szülőként a gyerekkhez fűződő erős kötelék kialakítása az egyik legelemibb vágyunk (ahogy a gyereké is a biztos kötődés vágya), azzal is tisztában vagyunk, hogy a megfelelő szabadság biztosítása számára – amelyben kiteljesedhet és önmaga lehet – elengedhetetlen a felnövekedése, a személyiségfejlődése szempontjából. De hogyan oldható fel a közelség-távolság ezen ellentmondása? Egyáltalán: mi a megfelelő mértéke? És vajon a leválás alternatívájaként be lehet-e emelni egy másik kifejezést a szótárunkba, amikor a gyerek-szülő kapcsolatokról beszélnünk? A Beszélnünk kell! podcast legújabb adásában a szülő-gyerek leválás témáját járja körül D.Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi beszélgetőtársukkal: Kurucz Adrienn-nel.